Kivételesnek, sőt egyenesen remeknek titulálta számos kritikus a Titanic rendezőjének legújabb produkcióját már hónapokkal annak bemutatója előtt. Annyit már előre elárulhatok, hogy korántsem alaptalanul méltatták, az Avatar kivételes alkotás. Már nem akarok belemenni a film technikai újításainak dicséretébe, azt már éppen elegen megtették előttem. (De azt mégis újra leírom, hogy a látvány, ami a produkció gerincét alkotja egyértelműen magával ragadó).  Így most inkább egy néző pozitív tapasztalatait osztanám meg a film történetéről és ideológiájáról, hiszen erről kevesebb szó esett.

A Pandora bolygóval megteremtették azt a világot, amire titkon minden ember vágyik.  A most szemünk elé táruló lüktető élővilág legtöbb tagja egyedi és kifejezetten látványos. Olyan, mint National Geographic legszebb sorozataiban. A bolygó urai a na’vik emberfeletti képességek birtokosai, hatalmas égi madarak hátán lovagolnak és oly harmóniában élnek a természettel, ami egy modern ember számára csak legszebb álmaiban elképzelhető. Olyanok ők, mint a Földön velünk élő ősi emberi törzsek, akik mindmáig képesek környezetükkel egységben együtt élni.

Valójában ezen a szinten már inkább a hiányosságokra kellene koncentrálni. Azonban azt tudom mondani, hogy az összképhez viszonyítva ezek nem számottevőek. Általam nem várt fejlemény volt az, hogy ha a látványos elemektől lecsupaszítanám a filmet, akkor a hátramaradó „szövetek” önmagukbn is képesek lennének megállni a helyüket. Persze nem lehetett volna belőle sohasem látványos mozisiker szuperszámítógépek nélkül.  De ezt a tényt nyugodtan írhatjuk az általános érzéketlenség számlájára. Gondoljunk bele hányszor hívták már fel figyelmünket a környezet rohamos pusztulására vagy az emberi értékek növekvő csorbáira? Bizony jó sokszor, de ebben a műfajban talán kicsit ritkábban. Mert kevés a hasonló érzelmes próbálkozás, ezért értékelendő ez a részlet is. Ha ugyanezt a történetet a földön játszották volna kék óriások nélkül, soha ekkora közönséghez nem juthatott volna el a film.

Mindig is figyelemmel kísérem, hogy hányan maradnak ülve egy film lefutása után. Általában elenyésző a látottakon valóban elmerengők száma.  Azoké, akiket meg tud ragadni egy film és emiatt hosszan merengve bámulják a tovaszökő feliratokat.  Ennél a történetnél a nézők kétharmada legalább néhány másodpercig a látottak hatása alatt maradt és akadtak bőven, akik ennél is hosszabban időztek a vászon előtt.  Azok közül bizonyára még most is többen vágyódnak a kék holdra, arra az idealizált társadalomra és környezetre, ami nekünk emberek csak egy filmvásznon válhat valósággá.

Hogy akad-e olyan, amit hiányoltam? Bizony igen! Egy megbízható ismerőst, aki előttem látva a filmet mesélhetett volna arról, ami akkor és ott egy nézőre vár! Mert ki bízik a kritikusban vagy egy firkász szavában? Talán még lehet normális helyre foglalni, higgye el megér egy próbát! A legjobb pedig, ha az élményt fokozandó kiegészíti a jegyét egy harmadik dimenzióval, mert akkor üt csak igazán!

Kedves olvasóim!

A naptárra tekintve úgy tűnik, lassacskán végére érünk a 2009-es évnek. Szerencsére, most hozzáláthatunk az újabb lehetőségek kiaknázásához és végre könnyebben koncentrálhatunk a jövőre. Ismét bátran nekimehetünk az óévi fogadalomnak, de előbb az ajándékok csomagolásának. Bár az előbbiből jó eséllyel idén sem lesz semmi, azért a színes csomagok még okozhatnak meglepetéseket.

Ezalkalommal szeretném megköszönni rendszeres látogatóimnak a soha nem múló kíváncsiságukat. Tartsanak velem az új esztendőben is! Olvassanak, kommenteljenek bátran és gondolkodjanak velem jövőre is!

Békés karácsonyt és boldog újévet kívánok!

Tájékozódjon egyszerűbben, Kőbárány a mikroblogok világában! 

Ha úgy érzi, hogy a szabad percekért is komolyan küzdeni kell, akkor a Twittert Önnek/Nektek találták ki! Most megoszthatom gondolataimat úgy is, hogy ezúttal csak kevés szabadidejét kötöm le. Ha Twitteren követ, gyorsan és egyszerűen olvashatja legfrissebb reakcióimat akár naponta többször is. És a legjobb, nem is kell még csak regisztrálni sem! 

Az új szolgáltatás megtalálható a bejegyzéslista alatt, így a jól megszokott nyitóoldalról követhető!

Tartson velem, találkozunk a Twitteren!

Ma a belvárosban a jóléti vásári produkció elején még keresni is nehéz az igazi vásári hangulatot. Sehol egy figyelemre méltó fazon sem egy hely ahol kivételesen finom lenne a debreceni páros.  Sehol egy valóban értékelhető színfolt, az esti fényeken kívül nem is akadnak jelentős kedéllyavítók. Csupán egyetlen kurjongató árus és a néha-néha feltűnő újInkognitós harmonikás az aki egy kis életet próbál csempészni a steril hangulatba. De ez is csak addig tart míg az ősz hajú úriembernek végleg el nem megy a hangja vagy ameddig a művészúrra nem kattannak a kékruhások és arrébb nem tessékelik a jó meleg mobilkemence mellől. (Az utcazene egyébként természetes eleme a legtöbb európai nagyváros mindennapjának. Szomorú hogy kis hazánkban csak mérsékelten tolerálják a próbálkozókat.) 

Sajnos kevesen vannak a valódi iparművészek és azok akik kézzel készített termékeket árulnak. Jó-jó, ki visel manapság nemezből készített sapkát vagy kesztyűt, ki étkezik naponta fatányérból vagy ki az aki napjainkban tarsolyt használ övtáska helyett? Ilyenek nagyon kevesen vannak. Persze ezek mind remek és hasznos dolgok, de egy szűk rétegen kívül sajnos már senki sem használja őket. Éppen ezért kellene alkalmazkodniuk a mestereknek az új igényekhez és olyat alkotni ami manapság is eladható. Na persze nem mártogathat mindenki gyertyákat, vagy dobhat ki az ablakon 30 évnyi egyéb szakmai gyakorlatot, de aki nem képes fejlődni az bizony lemarad.

De ne gondoljuk, hogy kellemetlen lenne a helyzet, csupán átlagos és amolyan "újmagyaros". Már csak azért sem szabad csüggedni mert nincs másik főterünk amit élvezhetnénk, hát jobban tesszük ha felcsatoljuk a jól bevált szemellenzőt és megyünk rendesen előre. Most a legjobb az ha egy pohár meleg bor mellett egyszer végigmegyünk a két soron és azzal a lendülettel el is felejtjük az egészet. Legalábbis a következő évig. Még hozzá kell tennem, hogy kedvenc Lajosunk fenyőfája este eléggé jól mutat. Kár hogy mire itt a karácsony megunjuk még azt is.

Miért jó az neked ha húsz misinél drágább autóval karcolhatsz nálunk Debrecenben? Azért jó mert azzal bármikor gond nélkül találhatsz magadnak pakolóhelyet a városban. Lelkiismeret-furdalástól kímélve választhatod például a Play Pub előtti (forgalomtól elzárt) járdaszakaszt is méghozzá anélkül, hogy döntésedbe bárki is jószántából belekötne. De ki is próbálna egy olyan bátor embernek útjába állni mint akiről most írok? 

Esetleg azok jöhetnek szóba akiknek egyébként ez munkaköri kötelessége lenne! De itt mégsem lépnek akcióba túl gyakran. Szemben azzal amikor az utca másik oldalán a székesegyház előtti "kisajátított" parkolóknál egy jogosulatlan próbálkozik. Akkor egy órán belül bizony mindig megjelennek a kékruhás mikulások piros kis csomagjaikkal.

Mégis ki szólhat nekik, mert maguktól biztosan nem láthatják rendszeresen ha valaki tilosban próbálkozik!? Csak a templom előtti kéregető lehet a megfigyelő, naná  a templomban ilyesmire senkinek sincs ideje. Éljen soká a hős! A fővárosban virágot ültetnek meg szökőkutat restaurálnak, nálunk a hajlékonyak felügyelik a parkolást. Az ilyen segítőkész jóemberek munkáját érdemes lenne kiterjeszteni az egész városra.

Európában a jómódú németek jogosan sorolhatóak azon társadalmak közé, akik élhető sznobságukat a lehető legváltozatosabban képesek megélni. Nem szabad azonban mindezt irigyelni tőlük hiszen számos "kényelmetlen feladattal" jár azzal együtt, hogy mindennapjaikat folyamatosan a kívánt színvonalon tarthassák.

Annak érdekében, hogy a nemzetközi -Ki a nagyobb jótevő?- képzeletbeli versenyen sikeresen helytálljanak, muszáj rendszeresen valami újjal és meglepővel előállni. A hagyományos témakörök mint a "harcoljunk a globális felmelegedés ellen", "menjünk biciklivel munkába" vagy a "közlekedjünk energiatakarékos járgánnyal" már nem váltják ki a kellő megbecsülést a (mindig szerény) versenyzők számára. De hol keresendő az újabb ötlet, a leendő küldetés?

Nem kell félteni szőke barátainkat mert képesek megoldani ezt a problémát is. Tudniillik megvan a kellő befolyásuk ahhoz hogy bármikor felkeressenek egy üzlethálózatot és bátran kitálalhatják legújabb ötleteiket.

Mindannyiunk szíve csücskének számítanak a gyorsétkezdék láncolatai, melyek elsőrangú teret kínálnak az igényes elméletek reklámozására. Most elővették a McDonald's-ot és meggyőzték arról, hogy ha logójának színét megváltoztatják azzal hatalmas jót tesznek az emberiségnek. Ennek fényében  a jövőben az összes német étteremben egyformán zöldre változik az "arany M" mögötti háttér. Azok pedig rögtön bele is mentek a buliba, mert ettől az eddiginél is több szimpatizáns vendéget lesznek képesek becsalogatni. A hivatalos magyarázat szerint persze ezzel is csak a környezetvédelem melletti elhivatottságát szimbolizálja majd a gyorsétterem óriás.

Lehet egy logó piros vagy akár zöld is egyre megy. Az említett vállalkozás nem tesz mást úgysem annál, mint hogy a lusta életmódra és a fogyasztás művészetének gyakorlására buzdítja a fogyasztókat. Erre nincs szükségünk! Az emberek tekintetét sokkal inkább tájékoztató írásokra, mintsem fényezett "M" betűkre kellene irányítani. 

Rendkívül érdekes jelensége a hazai reklámszférának az ahogyan a szerencsejátékokkal kapcsolatos külföldi kisfilmeket fogadják. Az országban ugyanis jellemző hogy a jog általában minden lehetséges eszközzel igyekszik védeni a hazai állami szerencsejáték-szervező egyébként indokolatlan monopolhelyzetét. Ennek fontos eszköze volt mindig is a konkurens hirdetések tilalma, vagyis amíg a hazai monopolszolgáltató gyakorlatilag szabadon hirdethette szolgáltatásait, a külföldi szolgáltatók teljes hirdetési tilalom alatt álltak. Az Európai Bizottság a magyar kormány ellen még 2006-ban végre eljárást is indított az Európai Uniót létrehozó szerződés megsértése miatt, aminek során hivatalosan kérte a szerencsejátékok ide vonatkozó passzusának megváltoztatását.

A Fővárosi Bíróság 2009. márciusi ítéletében kimondta: a magyar jog reklámtilalmat tartalmazó rendelkezései az Európai Uniót megalapító szerződésbe ütköznek, és így nem alkalmazhatóak. Egyértelművé vált, hogy a hazai jogalkotó olyan módon juttatta előnyhöz a hazai szerencsejáték-monopóliumot, amely a szolgáltatások nyújtásának az Európai Unióban érvényesülő szabadságát meg nem engedhető módon és mértékben korlátozta. Tehát egyértelműen kizárták a külhoni versenytársakat.

A jogalkotó nem is indokolta konkrét szakmai szemponttal a kérdéses rendelkezést, habár ez is Uniós elvárás. Sőt olyan elemzéseket sem közöltek ami szerint ezek országunkra káros hatással lettek volna. Tehát nem állt még csak véletlenül sem szándékukban döntésüket kifelé (de befelé sem) megindokolni. Értelmetlennek tűnhet mindez hiszen a közösséghez való belépés óta a közösségi jog papíron előnyt élvez hazai jogainkhoz képest. Szép esemény volna ez ha most a szuverenitásunk védelmére látnánk egy remek példát, de erről szó sem esik. Kizárólag a Zrt. lobbi tevékenységének köszönhetőek az eredmények, nem pedig a hazai piac védelméről van szó a külföldi versenytárssal szemben.

A bíróság ebben a formában  egyébként nem titkoltan tesz az egészre ügyre, mely álláspontot jól tükrözi, hogy a hazai jogalkotó az Európai Bizottság felhívása ellenére a mai napig nem tett érdemi lépéseket a liberalizáció irányába, illetve a monopolhelyzet megszüntetésére.

(O)

De lássuk mivel is találkozhatnánk a tv-ben főműsoridő után, ha annak kevesebb lelkiismeretlen hiénán kellene átvergődnie. Ezekért kivételesen kár, mert jók.

Úgy vélem az előbbi kisfilmből remek promóciós anyag lehetne az ellenpropaganda számára. De persze ilyen anyag nem kerülhet "forgalomba" hiszen van nálunk egy mindig korrekt ORTT, aki hatalmas igazságosztó lábával  hirtelen a bátrak torkára lépne. Azután meg jöhet a sötét képernyő sok fehér betűvel. Máskor ürülnék, de az ilyen anyagok szabad áramlására igen is szükség lenne a magyar médiában.

Ettől a mondattól már sokszor kiütközhetett rajtunk a reklámgörcs. A tibi  mára felhagyott az unásig ismételt mondatával és mostanra merészelt új ötletet piacra dobni. A nagyfőnök végre kicsit "gyötörte" kreatívjait  így sikerült összehozni egy tetszetős tévés reklámot. Magával ragadó ahogyan a kakaóbab ellenállhatatlan vonzerejét Pákó kistesójával párosították, akinek színészi játékát már csak a hazai hip-hop mester Mr. Fluor agyszüleményével lehetett tovább nemesíteni.

Azért itt meg kell jegyezni, hogy a jól eltalált dal mellé már egy kiforrottabb történet is elfért volna. Hiszen meglehet, hogy csak én eszek ritkán csokit liftezés közben, de ha néha el is alszok félúton azután még sosem ébresztett egyetlen biztonsági őr sem kedves mosollyal.

De a viccet félretéve, remek a dal és alapjában ötletes a kidolgozás. Várjuk a következőt!

Bajnai Gordon kormányfő pénteken Rómából haza üzent egészségügyi miniszterének: tegye egyszerűbbé az új influenzavírus oltási rendszerét, hogy annak aki be akarja magát oltatni, minél könnyebben lehetősége lehessen rá. A megoldás nem váratott sokáig magára. A szóba jöhető módszerek közül itt a legkiválóbb megoldás az ha közterületeken oltópontokat állítanak fel- állítja a minisztérium.

Országos járványról nem beszélhetünk, ettől függetlenül pánikhelyzet et élünk meg. Ezért vált szükségessé bölcs vezérünk távirányítása, amikor a megbetegedések száma ezt nem indokolná. Félünk, rettegünk a H1N1-től. Gondolkodnak felelősséggel vezetőink? Meglehet, de nem tekintem emberbaráti szeretetnek vagy a vezetői gondviselés bizonyítékának az eseményeket. Inkább a gyógyszerlobbi áldatlan ügyeskedésének és a pánikhelyzet kihasználásának. Nem árulják el valójában mi fenyeget az ukránoknál. Nem tudjuk pontosan hány beteggel is számolnak odaát. Mesterségesen gátolják az információ áramlását és tartják Európát kétségek között. Az ügyeskedők pedig kiváló ütőkártyát biztosíthatnak ezzel maguknak. Ukrajna új ideiglenes feladatott kapott a "nyugat és a kelet ütközőzónája" cím mellé.

Pénteken a miniszterelnök XVI. Benedek színe elé lépett a Vatikánban. Természetesen remek dolog, hogy egy nagy tekintélyű és bölcs embertől is van lehetősége tanácsot meghallgatni átmeneti vezetőnknek (még akkor is amikor a gyakorlatban csak steril dolgokról esett szó). Kétely nélkül ürülnénk ennek a találkozásnak ha azt nem előzte volna meg egy 55 ezer eurós segélycsomag folyósítása melyet templomrestaurálásra fordítanak és ami egyben belépőjegynek látszik a Pápai rezidenciájába.

Kedvenc közlekedési társaságunk legtöbb járatának ablakán tájékoztató olvasható. A DKV Zrt. közleményének lényege, hogy november 9-étől a cég járműveire való felszállás csak az első ajtón keresztül kivitelezhető. 

Az igazgatók döntésük nyomán a közlekedés egyszerűsödését illetve bevétel növekedést kívánnak elérni a saját és részvényeseik házán belül is. Nálunk is van jövője az ország többi részén már régóta élő rendszernek, hiszen így tovább bonyolítják a jegy nélkül utazni kívánók dolgát. Szegény bliccelők, éppen csak kidolgozták stratégiájukat a mindent látó őrök ellen, máris itt az újabb  változtatás. De biztosan létezik kibúvó ebben a helyzetben is. Ami érdekesebb kérdés az az, hogy mi a nép véleménye a "modernizálásról".

A mai napon volt szerencsém a frissített rendszerrel utazni. A Kossuth téren készültem felszállni, ez meg is történt a reményem szerint. Persze én is úgy jártam mint a várakozó nyáj legalább fele. Nagyot néztünk miért nem tágulnak az ajtók ahogyan mindig. Gyors sorakozás az elsőnél, majd ellenőrzés a vezetőnél. Mondanom sem kell mennyire kevesen hajlandóak a vilin háromnál többet lépni hátrafelé, így a szerelvény eleje csakhamar marhaszállító vagonná míg a vége sötét űrré lépett elő. De az első napon ez normális. Várhatóan hamar megszokjuk a rendet. Reméljük, bár tapasztalatom szerint a szabály szigora is csak a belvárosban igazán erős így nem lepődnék meg ha sikertelené válna a kezdeményezés. Ha jól sejtem akkor a buszoknál és troliknál is hasonló a helyzet. Összességében most még nem örülünk az új rendszernek, mert megváltoztatja a mindennapi rutinunkat. De ezen problémát cserébe itt a lehetőség, hogy 2023-ra végre nyereséges lehet a DKV. Akkor majd nem kell őr sem a buszra és végre mi is nyerünk majd a közelmúlt reformjainak valamelyikén. Persze ez nem kizárólag a DKV-n múlik. A csúcsidő figyelembevételért külön köszönet jár.

Társadalmunk törvénye szerint a fogorvosok boldog és javában kellemes létezésükben is  rendszeresen és feltétlenül szerepelnie kell legalább egy kicsi rossznak. Az ő életükben is  helye van például az "Ezt most nem akarom!"- negatív töltetű mondathoz hasonló felkiáltásoknak. Ez a kis idézet orvosaink életében a kötelező hétvégi ügyeletek idején a legkönnyebben  fellelhető. 

Debrecenben is létezik a hétvégi ügyelet, ide fordulhat mindaz akinél saját orvosának munkaidején kívül sajdul meg a hanyagság. Ehhez hasonló szellemi problémám eredményeként voltam kénytelen magam is legutóbbi vasárnapomat egy frissítő ügyeleti várakozással elkezdeni. Mire megérkeztem már tömött sorban álltak a leendő páciensek; kőműves, festő, nagymamák vagy éppen anyukák kicsi gyerekükkel. Csupa-csupa egyébként vidám ember friss és divatos öltözetben, ahogyan az ilyen TB-s helyeken az természetes és megszokott. Na, gondoltam ezek után már csak az asszisztensnek kell az ettől a helytől várt hagyományokat követnie és már nem is érhet meglepetés.

Mosolyogni fognak, mert miatta nem ért meglepetés. Tekintélyes termetű, erős hangú magyar cseléd fogadta a látogatókat, méretes tenyérrel és talpakkal szerelve. Festett haj, mindig aktuális klumpa és vasszigor kísérte a jelenséget a nyilvánvalóan hatalmas árnyék mellett. Tapasztalatom szerint az intézmény dolgozói sok mindenben harmonizálnak egymással. Ez a hasonulás úgy látszik a hangulatukra is majd' mindig jellemző, tehát az "ajtónálló" kiállása után nem meglepő információ, hogy a doktornő is felképelős hangulatban várta az átkozott "ingyen" vendégeket. A sokadalomnak betudhatóan egy-egy érzéstelenítés, gyökérkezelés de még a foghúzás is csupán perceket vont el minden páciens idejéből. Amikor kötelező a munka de olcsón  akkor hamar befejezik a küldetéseket. Ennek hála vállvetve örülhetett mindenki kinek egyébként is kevés szabadidő állt rendelkezésére. Vasárnap.

Mindezek után persze nem meglepő, hogy hétköznapokon a saját magánrendelőikben már örömmel látják az ember rossz fogát. Ha baj van az ember arra vágyik leginkább, hogy a doki türelmes és óvatos kezű ember legyen minden körülmények között. Ez tipikusan az a szakma ahol fonom mozdulatokkal mindig jobb eredményre juthat az ember. Önmagában is temérdek panaszt okozhat egy rakoncátlan fog, nem kellemes eset ha az embert még a gyógyítója is kínozza. (Persze csak akkor neheztelhetünk ha az egyébként elkerülhető lenne)

Na de visszatérve az elejére, mégis csak akadt még egy meglepetés. következő a felállás: család érkezik a rendelőbe. A kislány fájó fogacskája miatti sírásával éppen szorgosan áldoz a szülői példás gondviselés oltárán. A helyzet nem marad sokáig érintetlenül hamar kiderül, hogy sajnos nem maradhat együtt a család. Egyszerre csak egy ember maradhat a kicsivel, hiszen a rendelőben csak betegek tartózkodhatnak! (Gyerekeknél persze plusz egy kísérő még megtűrt) Nincs mit tenni a szabály az szabály. Mondanom sem kell elfért volna még egy gulya marha is a tágas rendelőben, de apukának és testvérkének nem lehet maradása. Széled a család, az egerek fulladoznak. Majdnem elfelejtem, hogy egészségügyi intézményben vagyunk, itt aztán keménynek kell lennie minden szabálynak, nincs kivétel! Álomvilágomból leghamarabb az a kék színű motorkerékpár tudott visszarántani, amit bizonyára csak tévedésből tudtak a váróterem folyosóján elhelyezni.

Nesze neked szabályok. A hátul lévő zárt magánparkoló természetesen teljesen üres volt. Ezek után szívesen köptem volna a moci markolatára, de mégsem találtam helyesnek így példát mutatni a jelenlevő kiskorúnak. Azt nem állítanám, hogy mélységesen csalódtam, de az erős meglepetés kategóriába mégis csak belefért az esemény. Végtére is a feladatukat ellátták és segítettek rajtam. Bizonyos szempontból még örülhetek is hiszen a kezelés nem került többe mint 15 másodpercembe. Ezzel együtt pedig még csak nem is traktáltak sem szívócsővel sem pántlikával sőt, még a frissen bontott gumikesztyű szagától is külön kérés nélkül távol tartottak. Példás körülmények.

Az index nyitóoldalának hírei közül szemeltem ki a következő információt:

Nagyon sokszor hallhattunk már a Guantánamói fogolytábor eseményeiről a médiában. Ezt a tényt figyelembe véve aggodalmat keltő az ahogyan sokadjára is közönyös és élettelen hanghordozást engednek meg maguknak a publikálók, miközben éppen az emberi kínzás egyik legborzasztóbb formájáról beszélnek. Még úgy sem tetszik, hogy tudom csak nyers információ közlésről van szó. Nem is szólva arról, hogy ide fontos hírként injektálták azt, hogy a szerzők díjaik féltése miatt emelték fel szavukat elsősorban a hírhedt börtön ellen.

Olyan internetes újságoknál amelyek emberek tízezreinek véleményét képes befolyásolni egyéként is sokkal jobban ügyelhetnének még az ilyen rövid hírek minőségére is. Az emberek többsége akaratlanul is képes átvenni az ilyen posztok közönyös hangvételét, majd annak alig néhányszori ismétlése után már teljesen magáénak érezheti az írók véleményét. Persze éppen ebben rejlik a média hatalma. De mégis ha akad a stábban olyan szerkesztő akinek nem hibás az önértékelése, megpróbálhatná legalább ilyenkor, hogy kibújik főnöke átkos árnyéka alól és megpróbálja valódi véleményét leírni.

A ilyen hírek szerkesztőit inkább tekintem gépnek mint újságírónak. Mindazok mellett hogy fontos a fizetés és azt kell csinálni amit a főnök mond mégis szívesen látnék egy ekkora portálnál is "valódi" véleményeket mindenféle befolyásolás és béklyó nélkül. Kiveszőben a bátorság a magyar újságírásban, legyen szó internetes vagy annak hagyományos formájáról. Ezek az emberek nem csak a juttatásukat féltik. Egyszerűen nincsenek köztük oroszlánok főleg nem az ilyen jól megfizetett Index-esek között. De talán másutt sem látni annyit mint ahánynak lennie kellene.

Ilyen és ehhez hasonló híreknél, amikor nincs jelentős összefüggésben a képviselt párt és a mellékelt hír, az oldalak szerzői végre előadhatnák saját véleményüket és villanthatnák valódi tehetségüket. Mivel ezt ilyenkor sem teszik meg ezért teljesen agymosottnak vagy a végletekig befolyásoltnak tekintenem őket. Nem akarok bárányfelhőket kergetni, de legalább néhányan lennének olyanok akik bátran leírnák véleményüket. És ha mégis lenne ilyen legalább ne kellene tartanija attól, hogy azonnal radikálisnak neveznék őt (a szót negatív töltéssel párosítva) csak azért mert ő nem a többség véleményét tükrözi.