Társadalmunk törvénye szerint a fogorvosok boldog és javában kellemes létezésükben is  rendszeresen és feltétlenül szerepelnie kell legalább egy kicsi rossznak. Az ő életükben is  helye van például az "Ezt most nem akarom!"- negatív töltetű mondathoz hasonló felkiáltásoknak. Ez a kis idézet orvosaink életében a kötelező hétvégi ügyeletek idején a legkönnyebben  fellelhető. 

Debrecenben is létezik a hétvégi ügyelet, ide fordulhat mindaz akinél saját orvosának munkaidején kívül sajdul meg a hanyagság. Ehhez hasonló szellemi problémám eredményeként voltam kénytelen magam is legutóbbi vasárnapomat egy frissítő ügyeleti várakozással elkezdeni. Mire megérkeztem már tömött sorban álltak a leendő páciensek; kőműves, festő, nagymamák vagy éppen anyukák kicsi gyerekükkel. Csupa-csupa egyébként vidám ember friss és divatos öltözetben, ahogyan az ilyen TB-s helyeken az természetes és megszokott. Na, gondoltam ezek után már csak az asszisztensnek kell az ettől a helytől várt hagyományokat követnie és már nem is érhet meglepetés.

Mosolyogni fognak, mert miatta nem ért meglepetés. Tekintélyes termetű, erős hangú magyar cseléd fogadta a látogatókat, méretes tenyérrel és talpakkal szerelve. Festett haj, mindig aktuális klumpa és vasszigor kísérte a jelenséget a nyilvánvalóan hatalmas árnyék mellett. Tapasztalatom szerint az intézmény dolgozói sok mindenben harmonizálnak egymással. Ez a hasonulás úgy látszik a hangulatukra is majd' mindig jellemző, tehát az "ajtónálló" kiállása után nem meglepő információ, hogy a doktornő is felképelős hangulatban várta az átkozott "ingyen" vendégeket. A sokadalomnak betudhatóan egy-egy érzéstelenítés, gyökérkezelés de még a foghúzás is csupán perceket vont el minden páciens idejéből. Amikor kötelező a munka de olcsón  akkor hamar befejezik a küldetéseket. Ennek hála vállvetve örülhetett mindenki kinek egyébként is kevés szabadidő állt rendelkezésére. Vasárnap.

Mindezek után persze nem meglepő, hogy hétköznapokon a saját magánrendelőikben már örömmel látják az ember rossz fogát. Ha baj van az ember arra vágyik leginkább, hogy a doki türelmes és óvatos kezű ember legyen minden körülmények között. Ez tipikusan az a szakma ahol fonom mozdulatokkal mindig jobb eredményre juthat az ember. Önmagában is temérdek panaszt okozhat egy rakoncátlan fog, nem kellemes eset ha az embert még a gyógyítója is kínozza. (Persze csak akkor neheztelhetünk ha az egyébként elkerülhető lenne)

Na de visszatérve az elejére, mégis csak akadt még egy meglepetés. következő a felállás: család érkezik a rendelőbe. A kislány fájó fogacskája miatti sírásával éppen szorgosan áldoz a szülői példás gondviselés oltárán. A helyzet nem marad sokáig érintetlenül hamar kiderül, hogy sajnos nem maradhat együtt a család. Egyszerre csak egy ember maradhat a kicsivel, hiszen a rendelőben csak betegek tartózkodhatnak! (Gyerekeknél persze plusz egy kísérő még megtűrt) Nincs mit tenni a szabály az szabály. Mondanom sem kell elfért volna még egy gulya marha is a tágas rendelőben, de apukának és testvérkének nem lehet maradása. Széled a család, az egerek fulladoznak. Majdnem elfelejtem, hogy egészségügyi intézményben vagyunk, itt aztán keménynek kell lennie minden szabálynak, nincs kivétel! Álomvilágomból leghamarabb az a kék színű motorkerékpár tudott visszarántani, amit bizonyára csak tévedésből tudtak a váróterem folyosóján elhelyezni.

Nesze neked szabályok. A hátul lévő zárt magánparkoló természetesen teljesen üres volt. Ezek után szívesen köptem volna a moci markolatára, de mégsem találtam helyesnek így példát mutatni a jelenlevő kiskorúnak. Azt nem állítanám, hogy mélységesen csalódtam, de az erős meglepetés kategóriába mégis csak belefért az esemény. Végtére is a feladatukat ellátták és segítettek rajtam. Bizonyos szempontból még örülhetek is hiszen a kezelés nem került többe mint 15 másodpercembe. Ezzel együtt pedig még csak nem is traktáltak sem szívócsővel sem pántlikával sőt, még a frissen bontott gumikesztyű szagától is külön kérés nélkül távol tartottak. Példás körülmények.