A méltán híres Bamako Rally minden évben Európa szívéből indul útnak  hogy járatlan utakon, aranyszínű sivatagon és homokos földutakon jusson el fekete Afrikába, az emberpróbáló autós verseny végcéljába.

A négytagú csapat egyik tagjával Keczán Istvánnal beszélgettem a felkészülésről, a versenyről és az ahhoz kapcsolódó élményekről. A verseny lebonyolítása után csak hosszas szervezést követően sikerült a találkozás, az eltelt hetek alatt ugyanis a teendők hosszú sora halmozódott fel a versenyzők előtt.

István munkaideje éppen a végéhez ért, amikor beszélgetésünkre sor kerülhetett, de ettől függetlenül egy frissítő és élményekben gazdag estében volt részem. Kellemes hangulatban hallgattam végig a verseny minden pillanatát, egészen a legérdekesebb részletekig.

Barátaimmal már régóta kedvelői vagyunk az autósportnak, és ez a rendezvény egyformán megmozgatta mindannyiunk fantáziáját. A számos rally verseny közül Bamakó áll hozzánk a legközelebb, és egy valódi afrikai versenyszakasz mindannyiunk számára egyforma kihívást jelentett. A versenyt sokan a világ 10 legnagyobb kalandjának sorai között emlegetik, alig vártuk, hogy mi is részt vehessünk rajta.

A versenyre két és fél hónap alatt tudtunk felkészülni. Az autónkat, ami egy 1987-es Toyota terepjáró volt, saját kezűleg készítettük fel. Nem volt könnyű dolgunk, hiszen az építést csak a munkaidőnk elteltével tudtuk elkezdeni. Ilyenkor együtt voltunk mindannyian és segítettük egymást, amiben csak tudtuk. A start pillanatában azonban minden korábbi fáradságot elfeledtünk és csak a kihívásra koncentráltunk.

Az összes adandó feladatot igyekeztünk megosztani egymás között. Persze a navigálásnál vagy a szerelésnél volt olyan, aki egy kicsit többet segített az többieknél, de alapvetően mindenki kipróbálhatta a navigálást, megtapasztalhatta a sivatagi vezetés hangulatát és a kősivatag „ringatását” is.

A hangulat a három hét alatt végig remek volt. Paulik Zsolt, Paulik János, Szilágyi György és én már régóta barátok vagyunk, jól ismerjük egymást, így képesek voltunk minden helyzetre helyesen reagálni. Bármikor készek vagyokunk arra, hogy megismételjük a versenyt ugyanezzel a felállással.

Közelebbi kapcsolatba egy Holland csapat tagjaival sikerült kerülnünk. Többször adódott műszaki problémájuk a terepen, de a segítségünkre mindig számíthattak. Cserébe jó barátságot kötöttek velünk. 

Idén a rally megijedt Afrikától. Hogyan fogadtátok a hírt, hogy kénytelenek rövidíteni a versenytávot?

A hírről az indulás előtti napon szereztünk tudomást. Nagy csalódás volt, hiszen nem erre készültünk. Persze a rengeteg élmény valamennyire képes volt kárpótolni minket. A remek szórakozás és kaland mellett a rászorulóknak is segíthettünk. Ételt és ruhaneműt vittünk magunkkal, amik beszerzéséhez Nyíradony város önkormányzata is hozzájárult. A tenger látványa, a segítő csomagok okozta öröm mind a támogatóink voltak. De amikor azt kellett látnunk, hogy szépségkirálynőink puszta kézzel próbálják elakadt autójukat kiásni, akkor inkább gondoltuk szórakozásnak az egészet, mint komoly versenynek. Afrika veszélyeit természetesen igyekeztünk komolyan venni. Éppen ezért villáskulcsból alaposan feltankoltunk (nevet).

A gyerekek akár egyetlen szem cukornak, az asszonyok a ruháknak, a férfiak pedig a magazinoknak (nevet).

Mi volt az, ami a legjobban hiányzott az utatokon?
Három hét hosszú idő, talán emiatt legtöbbünk számára a család. Akad közöttünk többgyermekes családapa, nekik a viszontlátás öröme sok erőt nyújtott a nehéz pillanatokban.

Ha a következő évben nem is sikerül, egyszer mindenképpen szeretnénk eljutni Bamakoig. A kilencven indulóból idén harmincadikak lettünk. Nekünk sikerült helytállni, ezért azoknak akik kételkednek magukban ezt üzennénk; bátorság a Bamako mindenkinek egy életre szóló élményt jelenthet!