Évszázados legendák élnek kultúránkban melyek átitatják az egész emberiséget. Kiragadok egyet a "tételek" végtelen sorából s informálni szeretnék a teljesség igénye nélkül az óriás emberről, és a hozzá kötődő kutatások jelenlegi állásáról. Életem során mindig is mélységesen érdekeltek a természetfölöttinek vélt lények. Az érdeklődésem pedig nem csak gyermeki csodálat volt az újdonságuk és furcsaságok iránt hanem biológiai érdeklődés is. Csábított annak lehetősége hogy talán léteznek általunk különlegesen érdekesnek tartott lények, és ezek nemcsak fantázia játékok.
A Yeti "legendája" egy a Himalája magaslatain élő óriás méretű emberszabású majomfajtáról szól. Tény az, hogy a kutatások szerint közel egymillió évig a korai ember kortársaként élő ősi majom mindössze 100 ezer éve pusztulhatott ki, elképzelhető hogy elszigetelt csoportjaik akár tovább is fennmaradhattak. Maradványok bizonyítják tehát egy óriás ember(Giganthopithecus) korábbi létezését azt azonban nem hogy az felegyenesedve járt-e mint ahogy az a szemtanúk a Yetiről állítják. Erről meggyőző bizonyíték egy teljes csontváz lenne, ezt azonban még nem sikerült találni. Egyes gondolkodók szerint egy emberféle lehet a yeti, amelyet a terjeszkedő Homo sapiens szorított vissza olyan ritkán lakott, kevésbé háborgatott területre, mint amilyen a Himalája.
Valósnak vélt bizonyítékokból nincs hiány, ezek közül azonban eddig egy sem bizonyult döntő értékűnek (szemtanúi leírások, lábnyomok, szőrminták, videofelvételek). Emberek tömegei számára hihető és elfogadható a történet, vannak azonban akik komoly feltételekhez kötik véleményüket. Segítségükre van a tudomány, a dokumentált expedíciós munkák.
A szkeptikusok közül Reinhold Messner, a híres hegymászó véleménye tükrözi a legelfogadhatóbb magyarázatot. Messner maga is találkozott a lénnyel, így a vélekedése nem egyenértékű egy földrésznyi távolságban ítélkező szobatudóséval. Mint elmondta, 1986-ban, késő éjszaka látott valamit, de annak nem volt felismerhető se a színe, se az arca. Mikor megközelítette, különös lábnyomokat talált, amelyek két lábon járó lényre utaltak. Valamivel később felfedezte, hogy a tibeti medve a nagy hóban úgy halad, hogy a hátsó lábát az elülső nyomába teszi, így keltve a két lábon járás érzetét. Messner úgy véli, hogy a helyiek legendája mögött egy valóságos élőlény áll, ez pedig a tibeti medve.
Messmer egyszer egy pakisztáni kis faluban vendégeskedett és a helyiek elmeséltek neki egy régi történetet, amelyben a yeti elrabolt, majd együtt élt egy asszonnyal. A hegy mászó kérdésére elmondták, hogy még mindig él 3-4 yeti a környéken. Messmer nagy nehezen rábeszélte őket, mutassák meg neki hol, és meg is találta a lényeket: tibeti medvék voltak.
Szintén Messmer számolt be arról, hogy valójában mire jutottak a nácik, akik a yeti felfedezésre indultak a Himalájába. A náci ideológusok reményei szerint a titokzatos hegyi ember lehetett az árja nép őse. Ernst Schaefer professzort, aki maga is a fasiszta párt, sőt az SS tagja volt, küldték a térségbe, hogy bebizonyítsa ezt az elméletet. A professzor azonban (mind később Messmernek elmondta) úgy találta, hogy a történetek mögött a tibeti medve áll. Elfogott és haza is vitt kettőt Salzburgba. De a felfedezését nem merte továbbadni a párt ideológusainak.
Tehát a legvalószínűbb magyarázat a legtöbb yeti történetre a medve lehet. Remélem ez nem így van. És ha nincs igazam akkor sem baj ha nem derül ki az igazság. Kultúránk szerves része a hiedelem világ mely színesíti életünket. Nem lenne jó ha tudományos áskálódással sikerülni lerombolni újabb darabjait.
De talán mégis...Ne feledjük azokat a tényeket sem hogy pl; a hegyi gorilla 100 évvel ezelőtt még ismeretlen volt a fehér ember számára, nem gondoltak rá másképp mint a műveletlen bennszülöttek mese lényeire. Vagy az okapi, az erdei zsiráf amely felfedezése előtt hasonló "hírnévnek volt birtokosa. És lám, mégis élnek és nagyon is léteznek.
Különlegességei és érdekességei ezek történelmünknek és társadalmunknak. Nem szabad hagyni hogy erőszakosan kitöröljék, és a végletekig pusztítsák bennünk az igényt a hihetetlen történetekre, hiszen ha még fantázia is csupán nem születtek véletlenül, fontos részei ezek az embernek melyek színesítik és gazdagítják életünket.
Megjegyzés küldése