Magam sem tudtam ellenállni annak, hogy sétát tegyek a városban. Startpisztolyomat kénytelen voltam a város egyik hivatalában elsütni, de nem aggódtam. Magamhoz szorítottam nem létező optimizmusomat és arra gondoltam; ha szarul kezdődik csak jól érhet véget. A Köz hangulata éppen olyan mint amilyen mindig; keserű és lehangoló. De nem a nyikorgó ajtók, a mocskos mennyezet vagy lyukas PVC padló okozza ezt az érzést. A negatív hangulatot az emberek ontják magukból. Általános jelenség, ha valaki nincs megfizetve akkor a legpihentetőbb melót is nehéznek érezheti akárki. De ha belegondolunk hogy itt mindenki egy kicsi ablak mögül próbál irányítani egy zsáknyi majmot, akkor talán megértjük miről is van szó. (Pláne ha eszünkbe jut, hogy ez még az élhetőbb munkák közé tartozik kis hazánkban).

Jó példa az ingerszegény környezetre; ottjártamkor két suhanc támaszkodott az egyik pultnál, bámulták az ügyintéző ötvenes hölgyet munkája közben. Csinos nő volt, nem is bírták sokáig szó nélkül a srácok: "Jó nő mi? Ja, jó a csecse" suttogták egymásnak. Az történt hogy az akták mellől a hölgy meghallotta a fiúkat és kis hajigazítás után széles mosollyal üdvözölte a hallottakat. Érdekes volt mert az ő korában nem ilyen reakcióra számítottam.

A hivatal után reméltem, hogy találok még új ízeket a mama bonbonos dobozában.Gondoltam folytatom a Debrecen Plázánál. Na nem azért mert ez a legjobb kiindulópontja a városnézésnek. Nem nem az, csak közel van a villamoshoz.

Nem titok az épület sohasem volt a város kedvence és talán emiatt történhetett úgy, hogy a környéke sem sugárzott magából soha még egy szikrányi "belső fényt" sem. Az épület oda nem illő az építése óta, ráadásul mára utolérte a kor és vele együtt az igénytelenség. Fölösleges az egészet bemutatni elegendő az ha csak a főbejáratról teszünk említést. A tér fő elemein a padokon mára menetrend szerint dőlnek egymás vállára értelmetlen emberek, sokszor már kora délelőtt mámorban úszva. Többen lejmolnak odakint a hidegben mint amennyien az épületben vásárolnak és cigarettából is legalább annyit sodornak a város ezen szegletében mint ahány szivart Havannában egy hasonló délelőttön.

A biztonságiak már a világon semmit sem tesznek a hangulat fellendítésé érdekében. Elég nekik az ha naponta kétszer elzavarhatja a szórólapos srácot a bejárat elől. Pont azt aki a legkevesebb "kárt" okozza a placcon de ő legalább nem szól vissza.