"Nincs benne se víz, se gáz - panelház" - csúfolódott a pesti humor, mikor megindultak a "telepszerű, többszintes" lakóházépítések a múltszázad közepén. Teremtő tudhatja hogy miért, de mindig megragadja a fantáziámat az, ha egy panelsor kerül a szemem elé. Érthetetlen, hiszen nincs ennél egyhangúbb építészeti „sorminta” a városban.

A szürke homlokzat megannyi szögletesre eresztett bús szemével tekint a szemlélőre. Élettelen színek, monoton formák jellemzik ezeket az épület együtteseket. Bocsánatos bűn, itt a funkció győzedelmeskedett az egyéb igények felett. A falak külső ember számára nem árulnak el semmit lakóikról, de azok egymásról annál többet tudnak. Az emberek számára egy lakótelepen nem adódik annyi lehetőség egyéniségük kifejezésére mint a kertvárosban. Ott sokoldalúbban versenyezhetünk szomszédainkkal. Megfigyelhetik kinek telik gazdagabb virágos ládára, vagy kíváncsiskodhatnak melyik háznál sikerültek jobban a karácsonyi fények. A lakótelepen sokkal nehezebb egyedit alkotni de persze itt is próbálkoznak a maguk módján. Itt azért a tervezők is besegítettek egy kicsit.


Városunkban eddig nem találkoztam az Újkertihez hasonló alkotásokkal. A bejáratoknál található SzocArt alkotások paradicsommadarat szégyenítő színösszeállítással kápráztatnak minket.



Az összhatást még teljesebbé az előttük található ülő alkalmatosságok teszik. A székek és padok szintén a kiváló házgyári építőelemekből készültek. Ezeket az elemeket valódi rendeltetésükön kívül leginkább előtetők építésére használták. Most felfelé fordítva virágcserép (virágok nélkül), lefelé fordítva pedig asztalként és ülőpadként funkcionálnak. Az öreg tervezők kirúgtak a hámból.



Ami a lakások építési stílusát illeti, a jövőben innovációra számíthatunk. Változnak a lakásigények hasonlóan az autógyártáshoz hasonlatosan. Jelenleg a gyárak minél kisebbet építenek, annál jobb. Ennek "köszönhetően" talán újabb érdekességeket produkálnak majd a jövő panel közösségei. Biztosan így lesz.