A múlt rendszer sajátos építészeti maradványával találkoztam a Kálvin tér egyik átjárójában. A SzocArt oszlopok soraiba állítható alkotás igazán szívet melengető látvány. Megmutatta számomra hogy az ember,a legprimitívebb körülmények között is lehet kreatív. Ez az alkotás nem kapott kivilágított emelvényt a MoDem falai között, s nem is illeti sem figyelem se törődés. (Természetesen nem i érdemel semmit.) Mégis kitart és hűen teljesíti feladatát. Eltökélten, tart!


Képzeljük magunkat az egykori mester helyébe. A feladat; hozzon létre valami újat a régi anyagok felhasználásával de úgy, hogy az egy forinttal se emelje a költségeket. Erre a képletre láthatunk megoldást a 80-as 90-es évekből.


Egy egyszerű célszerszám segítségével hozták létre ezt a Korintoszt alacsonyító oszlop mintát. Első látásra bárki mondhatjuk: bárki szabad kézzel képes lenne ilyesmire. De ennek ellenére ne becsüljük alá a csavarodó motívum kidolgozását! Próbáljuk meg ezután a mester fájdalmát átérezni, hiszen ezen kívül meglehet más formában nem is engedték számára hogy kibontakoztassa tehetségét nagyközönség előtt. Ez az ember nem a hagyományos értelemben vett" mester", aki két kezét használva kerámiázgatott naphosszat. Ő a futószalag virtuóza volt, de ettől remélem csak minimálisan halványodik munkájának nívója.