Kőbárány blogja

Japán hagyomány

Japán és általában a keleti kultúra híres arról hogy nagy hangsúlyt fektetnek a hagyományok őrzésére. Ennek ellenére fiataljaik más országok ifjaihoz hasonlóan egyre inkább globalizálódnak és feledik el a régi hagyományok betartását. Ha jól emlékszem Tóth Árpád mondta egyszer: "A hagyományok betartása a régi módi, fejlődésre képtelen emberek fennmaradását és az újító szellemű emberek bukását jelenti."

Nehéz azt megítélni hogy valóban hasznos egy tradíció vagy nem. Vitás az is egyáltalán feltehető ilyen kérdés? Van azonban amikor egyszerűbb a dolgunk.


A japánok számára évszázadok óta bír vonzó hatással a minél kisebb női lábfejek látványa. A gésák voltak azok akik ezeknek az igénynek a leginkább "elszenvedői" voltak a generációk során. Az iskolában gésa cipők segítségével már egészen kis korban elkezdik a lábak formálását. Egyre kisebb cipők hordására kényszerítik a gyerekeket, akiknek a még könnyen formálható csontozatuk jól reagál a fáslizással kiegészült kezelésre. Ennek eredményeként a lehető legkisebb mértékben érintkeznek felnőttként a talajjal, így kiváltva a kívánt esztétikai hatást. Őrült dolognak tűnik, de egy olyan kultúráról beszélünk mely alapjaiban tér el a miénktől. Nem feladatunk elfogadni, sem teljesen megérteni. A látvány azonban magáért beszél.


Zárásnak egy videó; a hagyományos és a modern igények összehasonlítása




5 megjegyzés:

Azért ez a fajta deformálás igen nagy fájdalmakkal jár, ahogy a nyaknyújtás, és a tányér szájban, fülben hordása is, bár azokat még ápolják, míg a lábzsugorítást már senki nem vállalja.
A videót nézve pedig az jutott eszembe, hogy japánban az olyan extrém magassarkúakban, nemhogy járnak a csajok, hanem vezetnek is! Aztán meg csodálkoznak, hogy nem tudják benyomni a féket :)


A fantizmus sokra és sokfelé (pozitív negatív irányba) vitte már az emberiséget, de néha megérzik az emberek hogy ideje leállni. A mai fiatalok már ritkán követik ezt az öreg szokást.


Aki írta ezt a cikket megkérem javítsa ki, mert ez nem japán szokás. Ha japán szokás lett volna és főleg a gésák csinálták volna akkor se táncolni, se járni nem tudtak volna, és hogyan tanulhatták volna meg a táncot ilyen lábakkal? A válsz sehogy, mert ez egy kínai hagyomány. Először csak a császár ágyasaiknak kicsinyítették a lábaikat, utána meg elterjedt egész kínában. Mihamarabb javíts ki hogy ne hülyeségeket olvassanak akik feljönnek erre az oldalra.


"Nemmindegy" felvetése (utólagos utánajárást követően) jogosnak bizonyult. A poszt írásakor az általam háttéranyagként használt oldalak téves információkat nyújtottak számomra is. Valószínűleg ezek mind a mai napig megtalálhatóak a hálón ezért kérem vigyázni. Valóban értékes információk az alábbi oldalon olvashatók: http://www.nana.hu/objektiv/kina-guzsba-kotott-labu-lanyok-15857.html

Köszönet a nyers de mindenképpen jogos figyelmeztetésért.


nemmindegy már szólt, kedves szerző. De én is megteszem: ez nem japán szokás, hanem kínai. Aranylótusznak nevezik. Japánban maximum a nagyon magas, szinte nyaktörő cipők voltak - és vannak ma is divatban, amiket a japán doramákban is láthatunk. De ezek közel sincsenek olyan torzító hatással, mint a kínai lábtorzítás.



Üzenőfal:

Zene olvasáshoz: (Didgeridoo dallamok)

Északkelet-Magyarország időjárása

Blogarchívum