Az intézmény az előadó számára biztosította legnagyobb előadótermét, jó alapot kínálva ezzel egy tartalmas beszélgetéshez. Tvrtko hazánkban elismert tévés-újságíró, valamint a TV2 hazai kereskedelmi televíziós csatorna oszlopos tagja. Az előadás egy kötetlen elbeszélés volt, ahol alkalom nyílt megismerkedni Tvrtko személyiségével és munkásságával. Az előadót nem sikerült maradéktalanul megtölteni, ennek oka minden bizonnyal a gyenge reklámnak volt köszönhető. A hallgatóság 90%-a högy volt. Ez nem feltétlenül a sapkás igazságosztó csáberőjének, hanem inkább a kommunikáció szak "egyneműségének" tudható be.

A TV2-t nem kedvelők kevéssé ismerhetik ezt az összetett embert és a lapokban sem találkozhatunk vele minden héten. Ennek oka, hogy tudatosan elzárja magát a bulvármédia elől, így nem érezzük különösebben bőrünkön a munkásságát. Nem lendít sokat népszerűségén a neve sem, valljuk be. Sokan idegenkedünk tőle annak különlegessége miatt. Magam is így vagyok ezzel. Pedig ha ismernénk annak eredetét, biztosan másként viszonyulnánk hozzá. (A Balogh Szilárdként anyakönyvezett szakember 17 éves korában vette fel későbbi nevét: a Vujity anyai nagyapja család neve, Trvtko a Szilárd horvát megfelelője). A teremben természetesen sapkában jelent meg, valamint kettő darab ing és egy póló képezte a hideg elleni védelmi vonalát. A másfél órás előadása kellemes, szellemes és mindenképpen derítő élmény volt. Összességében jókedélyűek voltak a történetek, de néha keserű, néha pokoli elbeszéléseket is hallhattunk.

Színes előadást kaptunk például Türkmenisztánról, a kőolaj és földgáz édenjéről. Tvrtko, rá jellemző módon ezt az országot is álruhában, operatőr barátjával és egy kézi kamerával járta be. Bevált módszere az álcában utazás. Szüksége is van rá, hiszen az országok melyekbe látogat (erős politikai befolyásoltságuk miatt) többnyire nagyon nehezen megközelíthetők. Türkmenisztán leghíresebb egyeduralkodója Saparmyrat Nyýazow, egyszerűbben a Nagy Türkmenbasi volt. 2007-ig tartó uralkodása alatt sikeresen kiépített egy feltétlen és roppant kiterjedt személyi kultuszt.

Intézkedései közül néhány példa;
-Az országban várható statisztikai átlag életkor 68 év volt. Amikor a basi ezt a kort túllépte, vagyis statisztikailag már nem tartozott a "megbízható" paraméterűek közé, egyszerűen felemelte a várható életkort 75 évre.
-De épített hatalmas múzeumot saját értéktárgyai számára is. Például magáról elnevezett érdemkereszt, valamint utolsónak elszívott cigarettája is ezen értékek közé tartozik.

A következő téma Etiópia volt. Mesélt a szögesdróttal és fegyveres őrökkel körbevett lepratelepekről, ahol több ezer embert tartanak fogva. Itt szintén kis méretű kézi kamerával, álruhában rögzítette az eseményeket. Doktort játszottak operatőr kollégájával, nem kis kockázatot vállalva ezzel is.

Észak-Koreába két éven keresztül szervezte a kiutazását. A szigorú és elszigetelt kommunista államba roppant nehéz ellátogatni, neki végül sikerült. Itt a magyarországi Baptista Egyház képviselőjének adta ki magát. Ebben az országban hivatalosan eltörölték az időszámítást, illetve azt a diktátor születési idejéhez mérik. Vagyis most 0092-körül járnak (csak becslés) . Észak-Korea Kim Ir Szen („a nagy vezér”) vezetése alatt állt 1948-tól az 1994. július 8-án bekövetkezett haláláig. Hivatalos adat szerint a nagyvezér elnök elvtárs 3000-nél is több könyvet írt, amiből 200 halála után jelent meg. Magántulajdonban nincs egyetlen autó sem, minden állami kézben van. A fő attrakció mégis az itt található Kim Ir Szen nagyvezér elnök elvtárs múzeum, ami a világ egyik legnagyobbika. Egyetlen témája pedig a vezér elvtárs még életében kapott ajándékainak kiállítása. A múzeumban a legkülönbözőbb elnöki csecsebecsék megtalálhatóak. Sikerült azonban egy teljes felszereltségű páncélozott vonatot is elhelyezni az intézményben. Nem csekélység ez a Sztálintól kapott ajándék, több vagonról és egy mozdonyról van szó. Ezeket egy hegy belsejében kialakított múzeumba kellett felcipelni. Sínek nélkül. Egy olyan országban ahol éhezik a nép fele.

A Tatár Köztársaságban olasz medvevadászként látogatott el a leleményes író. Az országban jószerivel a külföldi vendégek csak a vadászok közül kerülnek ki, így másként nehéz lett volna bebocsátást nyerniük. Sikerült minden papírt elintézni; vadász engedély, vízum semmi nem jelent akadályt. A kis kamera itt is érvényesülhetett. Az országból a trófeák nem vihetők el, így az illetékesek megértők voltak. Valamivel mégis szívesen megörökítenék az állatokat a jómódú turisták.

Hallhattunk természetesen az USA háza tájáról és az almamáterről is "belső" információkat. A tanulmányait a Miami Egyetemen is végző amatőr fodrász elárulta, olyan országban "képezték ki" ahol 36.040 (politikailag független) tv csatorna létezik. Egy ilyen versenyből érkező szakembert semmiképpen sem szabad lebecsülni, pláne ha eddig megjelent könyveit és számos díját is hozzá csapjuk érdemei sorához. Az előadás végén természetesen lehetőség volt a kérdezésre is. Szóba került Csernobil, Szomália, Ruanda, Mogadishu stb.. Beszélt a törvénysértésekről, lefizetésékről, hazugságokról melyeket ő követett el céljai elérésének érdekében. Nem bánta meg egyik tettét sem. Elmondása szerint mind jó célt szolgált, így lelkifurdalás nélkül éli meg ezeket az eseményket.

A Médiatavasz keretein belül találkozhatunk még többek között Czollner Gyulával és Szujó Zoltánnal is a TK-n. Ha érdekel vedd a fáradtságot, megéri mert fontos hogy "ne csak a sztárok manikűrösére és fodrászára legyünk kíváncsiak" (V.T.)

Reménykedjünk benne hogy az elkövetkező előadásokon már kapcsolnak lámpát is a jobb élvezhetőség kedvéért. Illetve abban is hogy addigra már képesek lesznek eldönteni, van szükség kivetítőre vagy nem. Csak azért mert ha az előadás alatt fölöslegesen működik, esetleg zavaró lehet a tisztelt publikum számára.