Kőbárány blogja

A raklap, az OSB és az üresen kongó kassza...

2009. március 1-8. között harmadik alkalommal adott otthont Debrecen a DESZKA Fesztivál programjainak, immár hagyományosan központba állítva a kortárs magyar drámát. A Debreceni fesztivál elsőrendű célja: számvetés és jövőképalkotás, illetve az hogy a kortárs magyar szerzők műveinek esélyük legyen a nemzetközi repertoárba való bekapcsolódásra. -Persze egyuttal új közönség hódítása a színház részére, hiszen az épület kihasználatlan és egyre kevésbé népszerű.

A Csokonai Színház meghívott a fesztiválra jeles külföldi kritikusokat, projekt-menedzsereket. Az épülő kamaraszínház (Latinovics>Fórum) átadása 2010-től új perspektívákat fog teremteni, ugyanis méreteiben és felszereltségében minden igényt kielégítő színházi terekben lehet majd fogadni bármely hazai és külföldi előadást, motivált tehát az öreg színház hiszen érkezik a modernebb konkurencia. Feltéve ha időben sikerül a kamaraszínházra szánt 600 milliós (még) hiányzó összeget előteremteni. A fesztivál seregszemle jellegű volt, szakmai díjakat nem adtak át.

Ami egyszerű halandóknak testközeli lehet, az a hirdetési technika amit az intézmény "kreatív" csapata álmodott meg. A szükséges engedélyek beszerzése nem jelenthetett nagy problémát, a város minden bizonnyal szívesen támogatta a rendezvényt. Teret biztosított a hirdető plakátoknak a Piac utcán, a város gerincén.


Nem csordult ki a nyálunk a kezdeményezés láttán. A felhasznált anyagokat látva (OSB-lap, fekete festék, raklap, 12 csavar, 4 vaspánt) szegénységi bizonyítványnak tekinthetjük az egész akciót. Azért ne legyek nagyon szőrösszívű, tulajdonképen nem volt rossz hiszen sokan felfigyeltek rá, újszerű volt és érdekes is. Amit lehetett azt kihoztak belőle.

Szemléjük meg a kínálatot:

~Az Őrnagy után Éva is a divatos fa mintában pózol, kevés feketével bolondítva. "Almával" a kezében az egészséges táplálkozásra buzdítva.

~A Fiú meglepetést okozva nem változtatott az eddigi trenden, követte a művész utasításait. Ő is a raklap kifutót választotta.

~A trió már a csatatéren, a színháznál lelt helyet magának. "Jómunkás" emberek lévén a talicskát és a szívlapátot ide is magukkal hozták. Kicsit közelebbről a kivitelezési eljárás:


~A sztorinak azonban nem lehet Happy End a vége. Salynos a szombat estét már nem sikerült olyan gördülékenyen venni, a jó szándék közbeszólt. Éva karrierje derékba (pontosabban karba és lábba) tört. Emlékét szívünkben őrizzük tovább.


Amint láthatjátok minden adott volt ahhoz, hogy maradéktalanul sikerüljön Katona József, illetve Weöres Sándor szellemiségét tovább örökíteni az utókor számára.

2 megjegyzés:

Tipikus az utolsó kép. Valószínűleg valamelyik kemény diszkóból kijövő (iq)fighter találkozott a bábuval. Gondolom a telefonfülke nem üt vissza elvet érvényesítette ebben az esetben is a "támadó". Biztosan nagyon büszke volt magára.

Egyébként szerintem ennek azegésznek sajnos semmi értelme sincsen. Igen kevesen járnak színházba, egy másik színház meg nincs is szükség, ez sincs tele. Ráadásul a "kultúra" rohamosan terjed az országban, ami megint nem tesz jót a színházi életnek. Az egész fórum konstrukció színházzal, plázával, garázzsal együtt csak pénzmosás. Kósa Lali menti ki a tőkét az utolsó polgármesteri ciklusából. Nem magának természetesen, hanem a haveroknak, akiknek "véletlenül" pont van néhány építőipari ségük és "pont" nekik sikerült megnyerni a tendert. Majd ha Lali kivágja Orbánt a Fityisz éléről, akkor jól jön majd neki jópár adós barát. Mondjuk ez nem 2010-ben lesz, ahhoz még Orbánnak meg kell buknia, miután ő sem tudja kihúzni a szarból az országot.


mint ahogy te is írtad, újszerű és érdekes. akkor meg nem tök mindegy, hogy miből készült, és mennyért... a kreativitás a lényeg, főleg jelen egy kiállítás szempontjából.
részben egyet értek sztivvel, a szinház látogatottsága igencsak csekély, és tényleg nem nagyon látom én sem értelmét még egy üresen kongó épületnek. a politikai részébe inkább nem mennék bele...:)



Üzenőfal:

Zene olvasáshoz: (Didgeridoo dallamok)

Északkelet-Magyarország időjárása

Blogarchívum