A nárcizmus lényegét legegyszerűbben a görög mitológián keresztül ismerhetjük meg.

 Nárcisz (Narkisszosz) szerencsétlen ifjú, akit Artemisz istennő szerelemre gerjeszt melyben vágyainak szomját sohasem tudja csillapítani; önmaga vízben tükröződő képét kell szeretnie. (bővebben)

Nárcisz végül nem bírja kínjait tőrt döf szívébe. Boldogtalanságra ítélt magányos figurája aztán számtalanszor felbukkan művészeti alkotásokban.

A Nárcizmus pszichológiai fogalom mely a XIX. század végén született. Azon perverziók klinikai leírása, amikor az egyén saját testével mint szexuális eszközzel foglalatoskodik. Az önimádat, és az eltúlzott önértékelés szinonimája. Ezen személyek gondolatai szokatlanul sokat forognak önmaguk körül. Grandiózus önbecsüléssel rendelkeznek mely fenntartja önmagát bár törékeny. Igyekszik a másoktól való függetlenítésre, csodálat iránti igénye azonban csapdába keríti.

Irigységre és bosszúra hajlamos. Különleges bánásmódot követel, például, nem kell ott sorban állnia ahol a többieknek igen. Nincs benne valódi együttérzés a mások iránti érdeklődése csekély.

Differenciálatlan érzelmi világ, hideg természetű személyiség mely egyetlen ellensége a valóság.

A szó ezen értelmezése hamar kikopott a köztudatból legközelebb Freud és az analitikus mozgalom foglalkozott vele.