A hó és az idő remek volt, azonban akadtak meglepetések. Hóseprő háziak a helyükön, fehér vattaszőnyeg az úton, szánkó mögöttem. Ami hiányzott az a szánkózó gyermeksereg. Összesen két órás levegőzés alatt 2 gyerekkel találkoztunk. Az ökörködésre első osztályú hó ellenére a Geréby telepi gyerekek bent csücsültek a házban. Ilyennel még nem találkoztam. Korábban a legkisebb hóra is ugrott minden gyerek, nem számított semmi más. Még az sem ha hétköznap volt, fél óránk akadt mindig.

Vajon mit csinálnak helyette? Nem tudok elképzelni ilyenkor a hónál jobb időtöltést egy gyerek számára. Talán még mindig kitart a karácsonyi ajándék varázsa? Változnak az idők, ma már -a mellékeltek szerint- sokkal nagyobb vonzó ereje van az egy helyben ülős időtöltésnek.
Vajon jó ez így? Olyan jól sikerültek a korábbi "havas" generációk, miért nem adjuk tovább az ingyen örömök szeretetét? Hogy engedhetjük meg a gyerekeknek hogy a tél kimaradjon az életükből?

Ha van otthon egy szánkó vagy rossz fadarab zavarjuk ki őket, had csípjen a hideg levegő. Jobban épül az ember jelleme a társas ugrálás közben mint bármilyen házban tölthető játéktól.

Elképzelhető hogy régimódi vagyok és az is hogy valami csodaműsör ment a tévében. De ettől még összesen 2(!) gyereket láttam, azokat is magukban játszani.