Megejtenék egy hétköznapi, nem különös eseményről néhány sort. Saját esetemből szeretnék gondolatot és remélhetőleg tanulságot kovácsolni. Nem bonyolult az eset tanulmány; a minap az iskolában siettem a tanári emeletről az osztályterem felé. Kalandoztak a gondolataim így nem voltam kellő figyelemmel a terepre. Megcsúsztam a lépcsőkön, kis híján boka ficam lett belőle.
(Előzetesnek ennyi szükséges volt, ne aggódj nem panasz sor amit látsz. A lényeg ezután történt.)

A Lépcsőkről leérve gondolkodóba estem, milyen lett volna ha mégis megsérülök. A napnak kellemetlenül vége szakad. Elmaradnak a délutáni programok, otthon hosszas jajgatás, talán orvos látogatás. Az alvás napokra elfelejtve.
Oda a péntek, az utolsó nap édes íze, a reggeli kedves noszogatás; csak még egyszer utoljára kelj ki az ágyból.
Reménytelen a szombat. Törlés gombot nyomhatok a korcsolya az úszás a normális mozgás(...) felett. Kimarad a vasárnapi nagycsaládi látogatás, a jókedv ami tölti az embert a hétköznapok agy rémei után. Kínos a hétfő, ha iskolába megyek, hiszen a készülés is körülményes volt a pihenő napokon.
De most nagyobb léptékben. Hiányt szenved kapcsolat, sport, tanulmány, szabadidő.
Hogy miért is írom mindezt? Megpróbálom az esetemet példaként csomagolni. Szikrát pattintani legalább néhány agyban mennyire is drága az ember ideje és az egészsége. Hogy egy ilyen apróság mint hogy nem kellő körültekintéssel mozgunk egy lépcsőn mekkora lavinát indíthat útnak.
Rövidre zárva és remélhetően mélyebb gondolatokba vágva, becsüljük meg minden lépésünket minden gesztusunkat és tettünket egyaránt.
Hátha nagyobb elemek rejtőznek mögöttük mint az elsőre látszik. Meglehet ha visszamosolygok egy kellemes útitársra találok, ha ma nem veszek a számba papír szeget* talán holnapra már nem is kívánom, ha elmerengek időt nem sajnálva valamin, a gondolkodásra is rászokhatok...
Sok sok lehetőség áll előttünk, de az érvényesülésüknek feltétele van; vegyük észre azokat!


*Cigaretta