Általában ha egy pszichológust képzelünk magunk elé, a hozzájuk társított képzetek többnyire pozitívak.
Azon gondolkodtam el, valóban így lehet? Vajon hátrány is van abban hogy oly jó ismerői az emberi természetnek? Az éremnek két oldala van, tehát bizonyára igen.

Például a párválasztásban könnyített dolga lehetne egy olyan embernek akiről tudjuk, a "vesénkbe lát"? Ilyen helyzetben valószínűleg folyamatosan a magunk méricskélésével lennénk elfoglalva ügyelve rá hogy mindent jól csináljunk ahelyett, hogy a másik félre összpontosítanánk.
Hölgyek esetében talán még kedvezőtlenebb a helyzet. Egy férfinál ha szelleme és papírja tekintélyt, önbizalmat, komoly tudást sugall legtöbbször építő jellegű az ellenkező nem szemében. De ha ugyan ezt egy nő mondhatja el magáról?! Általában nem szeretik azt a teremtés koronái, ha az övékénél "fényesebb koronát visel az asszony".

Nincs egyszerű dolguk hát. Nem elég hogy tanult emberként hasonszőrűt sem könnyű találniuk, ezt meg kell dobni azzal a ténnyel hogy könnyedén képesek a vetítések mögé látni...
Természetesen nem kívánok megfeledkezni a kijátszhatatlan és kiváló női ösztönökről, ezek alap beállításoknak tekinthetők minden egyednél.

Várhatóan könnyebben oldják meg a mindennapok problémáit, de ahogy az gyakran előfordul egy ajtó bezárásával újabb(ak) is kitárulhat(nak). Nem találhatják meg tehát a Szent Grált hihetetlen szorgalmuk és kitartásuk ellenére sem.
De azért nem árt észben tartani hogy a szondázgatás folyamatos, állandó kontroll alatt állunk és nem csak a személyiség doktorok jóvoltából.