
Egyik kedvenc stílusom és művészeti ágam a 60-as évek óta virágzó Pop-Art. Születésekor újszerű és döbbenetes volt. Ezt nem volt alkalmam megcsodálni "gyártási okok miatt", de egyedi fogalmazása mégis képes megfogni. Hiába merőben más szellemi világ az amibe születtem. A stílus szüleményeit nézegetve ma is az újszerűség és a különleges kifejezésmód az, ami először feltűnik.
Élénk színek, meglepő hely és téma választást tudhat magáénak majd' minden kép. Célja ezzel nem más mint az egyértelmű és minél gyorsabb figyelem felkeltés. A pop-art anyagai azok, amik a mindennapi életben is nagy szerepet játszanak: az utca, a lakás tárgyai, plakátok, képregények, zászlók, hirdetések, jelszavak stb. Ha a pop-art művész tájképet fest, akkor az üzemanyag töltő állomás, közúti jelekkel teletűzdelt út, ha csendéletet, azon konzerv, és Coca-Cola található, az emberi alak pedig filmsztár, pop-énekes, vagy a modern világ valamelyik más eszmény képe, képregényhős, a sajtóból vagy a televízióból ismert alak. A valós tárgyra helyezi a hangsúlyt, hogy minnél emberközelibb legyen, hiszen a mindenkori cél a járókelő figyelmének elrablása. A pop-art olyan tárgyakat is igénybe vehet, mint például villamos tűzhely, kávéscsésze, vagy rúzs. A tárgyat tiszta színekkel, világos viszony rendszerben festi. Ez a művészet mind tartalmát, mind kifejezésmódját tekintve érthető az emberek számára. Ebben a műfajban nincs különbség a festészet és a szobrászat között. Aki szobrásznak tartja magát, az fest is, és fordítva.
Alap magatartása hangos, sokszor brutális tiltakozás a modern társadalom elidegenedettsége, a közhelyek uralma, az elcsépelt művészi formák ellen. A felfogása és célzata viszont nem teljesen egységes, irányzatai skálája a cinikustól a tragikusig terjed.
Akadt az idők folyamán jó néhány művelője, de csak néhányuk alkotott maradandót.
Ilyenek voltak; Roy Lichtenstein, Andy Warhol, Red Grooms és nem utolsó sorban Keith Haring. Személyes kedvencem Haring munkássága. Itt nem elsősorban az egyébként dicséretes segélyező és társadalmi munkáira gondolok, hanem a művészetére magára.
Figurái, képzelet világa egészen egyedi. Minden eszköze a már említett figyelem felkeltést szolgálja és éppen ez az ami halhatatlanná tette az újvilág szülöttét. A képei mókás témájúnak tűnhetnek, de mindegyik komoly tartalmat hordoz. A kutya az agresszió jele, a pöttyös talaj a beteg földé, a gyakori "X" motívum pedig a beteg jellemre utal.
Elgondolkodtat és befolyásol. Összeállítottam egy kis képtárat néhány művéből amit az ablak jobb oldalán lehet megtekinteni.
Érdemes néhány másodpercet a képekre szánni, hátha sikerül a mögöttes tartalom kihámozása.
Nem kell rögtön a jövőhéten szobánkat Haringre pingálni, de érdemes kicsit böngészni képeit, valóban megéri minden vele eltöltött perc!
Megjegyzés küldése