Év ezredek óta az ember életének és kultúrájának része a bőr díszítése, és ahogyan az az eltelt évek számától elvárható, az mára komoly, művészi szintre fejlődött.
Leginkább a fehér bőrű kultúrákra volt jellemző és így van ez ma is. Rendkívül népszerű főleg fiataljaink körében, és ennek köszönhetően komoly iparág telepedett a kínálkozó haszon megszerzésére. A választék és a lehetőségek végtelenek (szín, forma, árfekvés). Nem kell más mint megfelelő életkor, elég pénz és máris tulajdonosai lehetünk egy szülő pukkasztó bőr dísznek. Ez persze nem ilyen egyszerű, ha belegondolunk a komoly higiénikus követelményekbe és a komoly következményekre. Sajnos nem jön le. Többször és alaposan átgondolandó egy ilyen drasztikus döntés meghozatala mindenki számára. Egyáltalán bármilyen szintű változtatás a testünk eredeti állapotán komoly fej munkát igényel.
Hogy a témánál maradjunk a tetoválás bizony koránt sem mindenki számára esztétikus és kívánatos látvány. Borzasztó lehet egy olyan szituáció, amikor kedvesünk szabad, addig nem látott test felületünket megpillantva nem a várt módon reagál. Hiába említjük meg előre a valóság gyakran kiábrándító. Persze egy a karon vagy esetleg lábon lévő tetoválás hamar szem elé kerül, de ha az olyan helyre van amit fedünk a mindennapokban bizony az első szembesülés okozhat meglepetést. Sokszor illúzió romboló egy nem oda illő figura, jelkép, nonfiguratív elem vagy egy aranyosnak hitt állatka.
Mindennek meg van a maga helye, nem biztos hogy az egyébként is kényes testrészeinket tovább kellene terhelnünk(...)
De ha már mindenképpen szeretnénk sem kell elzárkózni tőle. Sokak számára kívánatos is lehet a bőr díszítése.
Amit érdemes észben tartani az az, hogy nem árt ha könnyen elfedhető a kíváncsi szemek elől. Hogy egy példával érzékeltessem; ma egy fél vállat, esetleg egész hátat(nem ritka), hölgyeknél egy derekat díszítő forma szép és szexi a nyári napsütésben. De ha egy koránt sem kirívó nagyerdei gyógyfürdőzést képzelünk el mondjuk 30 év múlva már kicsit változik a helyzet. Érdemes átegondolni hogy évek múlva is jó helyen lesz-e az ott. Elég magas az átlag életkorunk, így sokat szenvedhetünk a későbbiekben egy rosszul elsült "fellángolás" miatt. A már említett párválasztásban, munka kapcsolatokban, családi kötelékekben komoly zűrzavart kelthet.
Nem csak a drasztikus tetoválás létezik. Többeknek felüdülést nyújthat a szintén ezer éves tradícióval rendelkező Henna. Valószínűleg minden idők legelterjedtebb kozmetikuma. A régészek az egyiptomi múmiák haján és körmén is találtak hennanyomokat: a ma ismert legrégebbi henna-használatra utaló bizonyíték az időszámításunk előtti II. évszázadból (1200 körül) származik. A különös szó a test festés alapanyagául szolgáló távol-keleti növény, a henna indiai nevével eggyezik meg. A zöld gyógynövényt szárítás után porrá őrlik, majd egész kevés vízzel viszik fel a bőrre, leginkább hajszálvékony ecsettel. A mehendit egész Indiában használják, s készítése mindig a jószerencséhez kapcsolódik, immár 2-3 ezer éve. Ahogy Galambos Rózsa az első magyarországi mehendi tanfolyam vezetője mondja: "Ellentétben egyik-másik európai hagyománnyal, Indiában semmit nem változnak azok. Ebben a hatalmas távol-keleti országban az örökül hagyott tudások egyike sem hanyatlik, s generációról-generációra öröklődik." Ezért ne lepődjünk meg ellentétes érzéseinken, ha valaha is tanúi leszünk eltérő évszázadok találkozásának. Előfordulhat, hogy egy internet kávézóban ücsörögve egy indiai lányt páva-motívummal díszített keze pihen a klaviatúrán, miközben az böngészget.
Vallási ünnepségeken, de főleg házasságkötéskor van a mehendinek szerepe, ilyenkor két-három nő is festi a menyasszonyt. Kizárólag kézre és lábra kerülhet minta, intim testrész díszítése szentségtörésnek számít Indiában. A talp kiemelt hely: a szent találkozás színtere, itt érintkezik egymással test és föld. Hogy mi díszítheti a kezet és a lábat, azt hitük szabja meg: az indiaiak a test köldökön felüli részét isteninek, az alatta lévőt földiként kezelik. Számukra elképzelhetetlen lenne a nyugati kultúrákban hódító, bokára vagy fenékre festett, csekély értelemmel használt szakrális motívumok pingálása.
Hogy a témánál maradjunk a tetoválás bizony koránt sem mindenki számára esztétikus és kívánatos látvány. Borzasztó lehet egy olyan szituáció, amikor kedvesünk szabad, addig nem látott test felületünket megpillantva nem a várt módon reagál. Hiába említjük meg előre a valóság gyakran kiábrándító. Persze egy a karon vagy esetleg lábon lévő tetoválás hamar szem elé kerül, de ha az olyan helyre van amit fedünk a mindennapokban bizony az első szembesülés okozhat meglepetést. Sokszor illúzió romboló egy nem oda illő figura, jelkép, nonfiguratív elem vagy egy aranyosnak hitt állatka.
Mindennek meg van a maga helye, nem biztos hogy az egyébként is kényes testrészeinket tovább kellene terhelnünk(...)
De ha már mindenképpen szeretnénk sem kell elzárkózni tőle. Sokak számára kívánatos is lehet a bőr díszítése.
Amit érdemes észben tartani az az, hogy nem árt ha könnyen elfedhető a kíváncsi szemek elől. Hogy egy példával érzékeltessem; ma egy fél vállat, esetleg egész hátat(nem ritka), hölgyeknél egy derekat díszítő forma szép és szexi a nyári napsütésben. De ha egy koránt sem kirívó nagyerdei gyógyfürdőzést képzelünk el mondjuk 30 év múlva már kicsit változik a helyzet. Érdemes átegondolni hogy évek múlva is jó helyen lesz-e az ott. Elég magas az átlag életkorunk, így sokat szenvedhetünk a későbbiekben egy rosszul elsült "fellángolás" miatt. A már említett párválasztásban, munka kapcsolatokban, családi kötelékekben komoly zűrzavart kelthet.
Nem csak a drasztikus tetoválás létezik. Többeknek felüdülést nyújthat a szintén ezer éves tradícióval rendelkező Henna. Valószínűleg minden idők legelterjedtebb kozmetikuma. A régészek az egyiptomi múmiák haján és körmén is találtak hennanyomokat: a ma ismert legrégebbi henna-használatra utaló bizonyíték az időszámításunk előtti II. évszázadból (1200 körül) származik. A különös szó a test festés alapanyagául szolgáló távol-keleti növény, a henna indiai nevével eggyezik meg. A zöld gyógynövényt szárítás után porrá őrlik, majd egész kevés vízzel viszik fel a bőrre, leginkább hajszálvékony ecsettel. A mehendit egész Indiában használják, s készítése mindig a jószerencséhez kapcsolódik, immár 2-3 ezer éve. Ahogy Galambos Rózsa az első magyarországi mehendi tanfolyam vezetője mondja: "Ellentétben egyik-másik európai hagyománnyal, Indiában semmit nem változnak azok. Ebben a hatalmas távol-keleti országban az örökül hagyott tudások egyike sem hanyatlik, s generációról-generációra öröklődik." Ezért ne lepődjünk meg ellentétes érzéseinken, ha valaha is tanúi leszünk eltérő évszázadok találkozásának. Előfordulhat, hogy egy internet kávézóban ücsörögve egy indiai lányt páva-motívummal díszített keze pihen a klaviatúrán, miközben az böngészget.
Vallási ünnepségeken, de főleg házasságkötéskor van a mehendinek szerepe, ilyenkor két-három nő is festi a menyasszonyt. Kizárólag kézre és lábra kerülhet minta, intim testrész díszítése szentségtörésnek számít Indiában. A talp kiemelt hely: a szent találkozás színtere, itt érintkezik egymással test és föld. Hogy mi díszítheti a kezet és a lábat, azt hitük szabja meg: az indiaiak a test köldökön felüli részét isteninek, az alatta lévőt földiként kezelik. Számukra elképzelhetetlen lenne a nyugati kultúrákban hódító, bokára vagy fenékre festett, csekély értelemmel használt szakrális motívumok pingálása.
Bejegyzések
Megjegyzés küldése